Szergej Jeszenyin: A ménes
A dombsoron lovak dobognak át,
Fújják a völgybe szét napok aranyporát.
Lerontanak,s ahol reng a kék öböl,
sörényük olvadt szurka szétömöl.
Nézik a víz csillámló fodrait,
nyakukba most a hold ezüstpányvát hajít.
Árnyától megriad a ménes, elrobog,
a kelő nap felé sörénye fellobog.
A lófejek körül a tavasz napja zeng.
A bögölyhad még álmosan kereng.
De este már csípése mérges -
fülét lesunyja, fölnyihog a ménes.
Pata robajlik egyre élesebben,
felcseng a hang és elhal a füzesben.
A víz a csillagos nagy égig tornyosul,
tükrére bögölyök hamu-esője hull.
A réten az alkony fáradt kékje leng,
sípja szaván a pásztor elmereng.
Figyel a ló, lehajtja nagy fejét,
hallgatja csöndesen a pásztor énekét.
Visszhang harangja zeng, finoman rezzenő,
üzen a széllel egy sosem-legelt mező ...
(Ford.: Rab Zsuzsa) |
Self-introduction I want to introduce myself to you all and take this opportunity to express how excited I am to be joining the game at this point. Please feel free to contact me if you would like to get in touch. I'm looking forward to getting to know all of you and working together.. |
|||
Legyen szép napod! |
||||